Konrad Lorenz, a világhírű tudósember, az állati magatartáskutatás atyja, éppen ma 21 éve, hogy eltávozott közülünk. De csak testben. Munkája, amit tulajdonképpen ő alkotott meg: a modern etológia a fiatalabb kutató-generációkban tovább él. Akárcsak csodálatos (és szerencsére népszerű) könyvei (Ember és kutya; Salamon király gyűrűje; A civilizált emberiség nyolc halálos bűne; A nyári lúd etológiája, stb.).

Konrad Lorenz 1903 november 7-én született az ausztriai Altenbergben, Emma és Adolf Lorenz harmadik gyermekeként.

Már gyerekkorában nagy hatással volt rá orvos édesapja, kitől a gyógyítást, a másokon történő segítő szándékot látta. Érdeklődése hamar az állatvilág felé fordult, s tartott is kutyákat, macskákat, halakat, madarakat, nyulakat, majmokat, melynek viselkedési szokásait már fiatalon tanulmányozni kezdte. Mitöbb, megfigyeléseit naplóban vezette.

1922-ben érettségizett, majd a New York-i Columbia Egyetemre iratkozott, hogy édesapját követve orvosi tanulmányokat végezzen. Később zoológiát és pszichológiát is hallgatott a bécsi egyetemen, és ott is fejezte be orvosi tanulmányait 1928-ban.

Már 1927-ben publikálta első jelentős ornitológiai tanulmányát. 1933-ban avatták a zoológia doktorává. Lorenz altenbergi háza ekkor már egyfajta "állati menhellyé” változott, amelyet nyári ludak, récék, csókák, hollók és különböző négylábúak népesítettek be, kikkel a tudós nagy-nagy harmóniában beszélgetve élt (Salamon király gyűrűje - alapmű!). Ekkoriban már észrevétlenül rakosgatta le a modern etológia alapköveit, és bár mindeközben végig anyagi gondok gyötörték, nem tört meg lendülete.

1937-ben a Bécsi Egyetem összehasonlító anatómiai és állatpszichológiai előadója lett, majd 1940 és 1942 között a Königsbergi Egyetem pszichológia tanszékét vezette. 1942-től 1944-ig katonaorvosként dolgozott, majd négy évig orosz hadifogságban tengette életét.

A háború után végre már elismerték munkáját és eredményeit állami szinten is, így üstökösként emelkedett az osztrák tudomány egén. 1949-től különböző etológiai intézeteket vezetett, 1950-ben kinevezték a - voltaképpen az ő számára létrehozott - Max Planck összehasonlító magatartáskutató központ igazgatójává. 1973-ban az etológia területén kifejtett úttörő munkássága eredményeképpen Karl von Frisch-el és Nicholas Tinbergennel megosztva elnyerte az orvosi és pszichológiai Nobel-díjat. Az európai zöld mozgalmak mindvégig "alapító atyát" és pártos szószólót láttak benne.

1981-ben Ausztriában megalakította a Konrad Lorenz Intézetet. 1989. február 27-én halt meg, altenbergi otthonában.

A nagy etológust hívei máig úttörő tudósnak, bátor figyelmeztetőnek és a környezetvédő mozgalom alapító atyjának tekintik.

Annyit szeretnék még ehhez a kis megemlékezéshez hozzáfűzni, hogy ha rajtam múlna, tananyaggá tenném a gyerekeknek Lorenz munkáját (akárcsak Gerard Durell-ét)! Legalábbis alapfokon. Ha máshogy nem, hát könyveiken keresztül, melyek ugyan szórakoztatóak, sőt sok esetben mulatságosak, de a lényeg, hogy olvasva őket úgy tanítanak és szerettetik meg velünk a minket körülvevő világot, a természetet, hogy azt észre se vesszük! Csak mikor megállunk és mondjuk, elnézzük néhány időtlen percig a lábunk előtt vonuló hangyák ”rendezett sorait"... Vagy felnézve az égre gyönyörködünk a V-alakban vonuló költözőmadarak röptében... akkor, utána tudatosodik bennünk, hogy érdeklődésünket, csendes figyelmünket jórészben ezeknek az embereknek, azaz munkájuknak és könyveiknek köszönhetjük.