Előljáróban szeretném leszögezni, szeretem a rhytm-and-bluest, sőt szeretem a Stones zenéjét! Ámbár, inkább a régebbi lemezeiket, számaikat preferálom. De ami a fellépésüket, a koncertjüket illeti... Én ezt valami rettentő szánalmas "Csináljunk még egy kis pénzt!" erőlködésnek látom... Kezdve ott, hogy idejön négy élemedett korú vén szivar, olyan őrizet alatt, mintha az Angol Koronaékszereket hoznák. A sajtó persze megpróbál benyalni uzsiig, méltatják a könnyűzenei múmiák érdemeit, és még azt is bemutatják híradásaikban, hogy az egyik ródjuk megvakarja a seggét!... Aztán jön a várva várt koncert! Óriási technika, hihetetlen színpadi megjelenés, hangerő, profizmus... és megjelennek a félistenek! A nagyérdemű persze, már a négy vénember megjelenésére maga alá rittyent gyönyörében! Aztán belecsapnak a húrokba! Igen, valóban, a zene jó - sőt kitűnő! -, EZ TÉNY! De a józanabb zenerajongó azé' kicsit szorít, nehogy valamelyik rocklegendát elvigye a végelgyengülés! Legalábbis, mielőtt befejeződne a borsos áron megváltott koncert... Ha csak rágondolok, elképzelem, ahogy a 64 éves kisnyugdíjas, egykori, lázadó rockcsillag, aki korábban tagadta, hogy a 4. X-en túl is van értelmes élet, aki megfogadta, hogy ha megéli azt a kort, lelép a színpadról... polgári nevén Mick Jagger, kiugrál a színpad széléig és rázendít az "I can't get no statisfaction" (Nem tudok kielégülni) kezdetű nótára... Barátaim az Úrban!... Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek! De megértem Jagger papi problémáját...

Szerintetek, miért van az, hogy vannak emberek, akik nem tudják, hogy hol és mikor kell abbahagyni? Miért van az, hogy bár ezzel inkább már tönkreteszik, lerombolják azt, amit felépítettek, mitöbb, nevetségessé teszik magukat... mégis folytatják??

Biztos sokan vannak, akik nem osztják a véleményemet... Meg talán olyanok is, akik velem értenek egyet. Egy dolog biztos: kíváncsi vagyok a véleményetekre!